“Hány méter mély volt a legmélyebb merülésed?” Tanulóim szokták ezt tőlem kérdezni, és bevallom nem igazán szeretek válaszolni. Ennek az az egyszerű oka, hogy attól félek, a tanítványaim vagy meg szeretnék próbálni ugyanazt a mélységet, vagy ami még rosszabb, szeretnének még mélyebbre menni. A megfelelő kérdés inkább az lenne, hogy: „Milyen mélyre lehet búvárként merülni?” A válasz sajnos még így sem egyszerű, hiszen több tényező is befolyásolja az elérhető maximális mélységet. Ilyenek pl.: a belélegzett gáz típusa, a búvár tapasztalata és személyes toleranciája az oxigén nagyobb parciális nyomására.
A búvárok körében még az sem teljesen tisztázott, hogy mi számít mély merülésnek. Egy OWD búvár maximális merülési mélysége 18m lehet, a haladó OWD (AOWD) búvárvizsga 30m mélységig ad képesítést a merülésre. AOWD tanfolyam keretében a tanulók több olyan merülésen vesznek részt, ami 18m és 30m között van, nekik minden ilyen merülés „mélymerülés”-nek számít. A rekreációs merülések abszolút mélységi határa 40m, ez az a maximális mélység, amire a „Deep diver” tanfolyam elvégzése után a búvár képesítést szerez. Általában mélymerülésnek a 30 és 40m közötti merüléseket nevezzük.
Fotó a PADI© tulajdona
És hogy miért szeretnének a búvárok mélyre merülni? Általában azért, hogy olyan dolgokat lássanak, amiket a sekély vízben nem találhatnak meg. Jellemző, hogy azok a hajóroncsok, amik mélyebben fekszenek szebb állapotban vannak, hiszen kevésbé vannak kitéve a felszíni hullámzásnak. És természetesen a tengeri élővilág is változik, ahogy egyre mélyebbre megyünk. Trópusi korallzátonyok esetében az is gyakran előfordul, hogy a mélyebben fekvő korallok egészségesebbek, mint a felszín közelében lévők, hiszen kevésbé hat rájuk a nap és kevesebb a búvár. Sokféle hal és más tengeri élőlény is inkább a nagyobb mélységet kedveli. Persze vannak hátrányai is a mélyebb merülésnek: mivel kevesebb napfény jut le, ezért rosszabb a látótávolság, és kevesebb a szín.
Ahogy a legtöbb rekreációs merülés, a mélymerülés is nagyon biztonságos, amennyiben betartjuk a szabályokat és megfelelő óvintézkedéseket teszünk. A mélymerülés során nagyobb a levegőfogyasztás, és megnő az esélye a dekompressziós betegségnek valamint nitrogén narkózisnak. Mivel nagyobb mélységben nagyobb a parciális nyomás, nagyobb az esélye a dekóbetegségnek. Ezt elkerülni a merülés megfelelő tervezésével lehet. A megfelelő tervezéshez búvártáblázatokra, vagy búvárkomputerre van szükség. Fontos a megfelelő emelkedési sebesség és a szükséges dekó illetve biztonsági megállók betartása.
A rekreációs merülések abszolút mélysége határa 40m, ennél nagyobb mélységbe csak a megfelelő képesítéssel rendelkező technikai búvárok merülhetnek!
Nagyobb mélységben nagyobb a levegőfogyasztás is, ezért szükséges a megfelelő tervezés, megfelelő felkészülés. Az is ajánlott, hogy vagy egy kisebb plusz palackot vigyünk a merülésre magunkkal vésztartaléknak (pony palack), vagy legyen a vízbe helyezve egy plusz palack légzőautomatával, hogy az 5 méteres biztonsági megállónál tudjuk használni (általában a hajó végénél, 5m mélyre szokták tenni a dekópalackot).
A mélymerülésnél előfordulhat nitrogén narkózis is. A belélegzett levegő 79% nitrogénből áll, ami egy olyan inert gáz, aminek a szervezetünkre nincs hatása normál, a felszínen lévő nyomás esetén. Amikor azonban lemerülünk, a nagyobb nyomás a nitrogén parciális nyomását is megnöveli, ami ugyanazt jelenti, mintha a felszínen nagyobb koncentrációjú nitrogént lélegeznénk be. Ez a megnövekedett nitrogén hatással van az agyunkra, blokkolja a szinapszisokat (= ingerületátviteli kapcsolat), és így a részegséghez nagyon hasonló érzést vált ki.
A nitrogén narkózis minden embernek a személyes toleranciájától is függ, mindenki más mélységben érzi. Sokan már 15 m-nél mélyebb merülésen beszámolnak róla, a legtöbben 30m-nél mélyebb merüléseken tapasztalják meg. Az első, amit érezhetünk, enyhe ujjvégi bizsergés, a gondolkodás lelassulása, majd szédülés, zavartság, és nehezebb döntéshozatali képesség. Minél mélyebbre megyünk annál erősebbek a hatásai. A nitrogén narkózisnak nincsenek hosszú távú hatásai, minden tünete enyhül, majd eltűnik, amint a búvár kisebb mélységbe emelkedik. Fontos, hogy figyeljünk folyamatosan a merülőtársunkra, és ha bármi jelét látjuk a nitrogén narkózisnak, akkor emelkedjünk kisebb mélységbe.
A haladó búvártanfolyam során a búvár képesítést szerez a 30m mély merülésekre. Ezután következhet a „Deep diving”, mélymerülő tanfolyam, amely során legalább négy alkalommal 18 és 40m közötti merülést hajtunk végre. A tanfolyam része az elméleti oktatás is, amelyben szó van a nitrogén narkózisról, merülés-tervezésről, biztonsági és mélymegállóról (deep stop), valamint a pony palack és/vagy vízben elhelyezett biztonsági dekópalack használatáról. Általában a tanfolyam során tapasztalatot szerzel a nitrogén narkózisról, megismered személyes érzékenységedet. A képesítés megszerzésével 40m mélyre merülhetsz. Az ennél mélyebb merülés már a technikai búvárkodás világába tartozik.
Author : Ahmed Fouad
Fordította: Dénes Ágnes