Az egyik leghírhedtebb cápafaj, a tigriscápák a Vörös-tengeren is megtalálhatóak, bár a búvárok ritkábban találkoznak velük, mint néhány más, zátonyokhoz kötődő fajjal. Világszerte megtalálható a trópusi és szubtrópusi vizekben, a Vörös-tengeren a tigriscápákat leggyakrabban a Tirán-zátonyok, a Gubal-szoros, Safaga, a Rocky-sziget, a St. John-zátonyok és az Elphinstone búvárhelyek környékén lehet látni.
Tigris Cápák - Galeocerdo cuvier
A tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjáb tartozik,és a Galeocerdo nemzetségen belül az egyetlen ma élő faj. A tigriscápának azonban számos más kihalt faja is létezik, amelyeket megkövesedett fogak alapján azonosítottak. Mind a ma élő, mind a kihalt tigriscápák viszonylag egyedi fogazattal rendelkeznek, amely alapján azonosítani lehet őket. A tigris cápa fogai rövidek és szélesek, dupla fogazott éllel, amely lehetővé teszi számukra, hogy átvágják a húst, a csontot és a teknőspáncélt.
A tigriscpák egyik legnyilvánvalóbb ismertetőjegye a testük mindkét oldalán végigvonuló jellegzete tigriscsíkok. Ez a mintázat a fiatal egyedeknél a legvilágosabb, és a kor előrehaladtával elhalványul, így a fiatal egyedek rejtve maradnak a ragadozók elől, a felnőttek pedig elrejtőznek a zsákmány elől, mielőtt megtámadnák őket. Az oldalsó csíkokon kívül sok más cápához hasonlóan ellenárnyékolást is mutatnak: az alsó részük fehér, hogy elvegyüljön a napfényes vízben, a hátoldaluk pedig sötétebb, hogy elrejtse őket, amikor a zsákmányuk alatt vannak.
A tigriscápa a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjának legnagyobb tagja, amelyhez más hírhedt ragadozó cápák, például a bikacápa (C. leucas) és az óceáni fehérfoltú cápa (C. longimanus) tartoznak. A fehér cápa mögött a második legnagyobb ragadozó cápafaj, összességében pedig a 4. legnagyobb cápafaj. A kifejlett tigriscápák jellemzően 3-4,5 m hosszúak, nagyon széles fejjel és nagy szájjal. Viszonylag nagy szemeik vannak, és széles testalkatuk miatt úszás közben viszonylag lomhának tűnhetnek, azonban erős, gyors lökésekkel is képesek úszni, amikor megpróbálnak lesben állni a zsákmányra.
A tigriscápák magányos vadászok, gyakran éjszaka táplálkoznak, és jól ismertek arról, hogy a zsákmányállatok széles spektrumával táplálkoznak. A legtöbb tengeri élőlényt, valamint tengeri madarakat és szárazföldi tetemeket is megeszik. Még az ember által készített ehetetlen tárgyak széles skáláját is feljegyezték már a gyomrukban, a rendszámtábláktól és autógumiktól kezdve a palackokig és konzervdobozokig! A zsákmányfajok ilyen változatossága azt jelenti, hogy a tigriscápák különösen fontos csúcsragadozók a tengeri ökoszisztémák egyensúlyának fenntartásában, és annak biztosításában, hogy a zsákmányállat-populációk ne növekedjenek olyan mértékben, hogy az más fajokra negatív hatást gyakoroljon. Hasonlóképpen, a tengeri fűágyakban és azok környékén való jelenlétük vélhetően megvédi ezeket az élőhelyeket attól, hogy a teknősök és más zsákmányfajok túllegeljék azokat. Bár általában generalista táplálkozók, a kutatók a világ egyes területein olyan egyedeket fedeztek fel, amelyek specializált táplálkozási stratégiát alakítottak ki, például szinte kizárólag tengeri madarakkal vagy fókákkal táplálkoznak.
Annak ellenére, hogy a tigriscápák túlnyomórészt tengerparti fajok, a felszíntől 1000 méteres mélységben is élnek. Emellett képesek szezonális vándorlásra a trópusok és a mérsékeltebb éghajlatú vizek között és viszonylag rövid idő alatt nagy távolságokat képesek megtenni. A legújabb kutatások szerint a Vörös-tengeren a tigriscápák nyáron északi, hűvösebb vizekbe költözhetnek, majd télen visszatérnek a Vörös-tenger déli vége felé.
A csontos halakhoz képest a többi cápához hasonlóan a tigriscápák viszonylag lassan nőnek, későn érnek ivaréretté, és becsült élettartamuk 20-37 év. Belső megtermékenyítéssel szaporodnak, és elevenszülők, ami azt jelenti, hogy élő ivadékokat hoznak világra, de az embriók az anyaméhben lévő petesejtekben fejlődnek. Az embriók egy sárgatestből kapják a tápanyagokat, és születésük előtt kikelnek ezekből az ikraházakból. A nőstények almonként akár 82 kölyköt is világra hozhatnak, az átlagos alom mérete 30 és 35 kölyök között van.
Mivel a kifejlett tigriscápák kannibalista viselkedést mutatnak, a fiatal egyedek általában védettebb területeken, például torkolatokban és öblökben találhatók, míg a kifejlett egyedek jellemzően a nyílt óceáni, energikusabb környezetet, például a korallzátonyokat kedvelik. Az élőhelyeknek ez a felosztása nemcsak a fiatal tigriscápákat védi más nagyragadozóktól, hanem a felnőtt tigriscápák általi felfalástól is.
A tigriscápákat az IUCN a közel veszélyeztetett kategóriába sorolja, ami azt jelenti, hogy jelenleg kisebb a kihalás veszélye, mint sok más, a Vörös-tengerben található cápáknak, köztük az óceáni fehér foltú cápáknak (C. longimanus), mert még mindig veszélyben vannak a halászat miatt, amely világszerte az uszonyaik, húsuk és cápamájolajuk miatt célozza őket.
Szerencsére a Vörös-tenger vizein a helyi törvények, nemzeti és regionális megállapodások és egyezmények értelmében minden cápa védett a halászattól! A cápák eladása is illegális. A tigriscápák védelme különösen fontos, mivel számos zsákmányfaj populációinak kezelésében és a létfontosságú élőhelyek védelmében játszanak szerepet.
Szerző:
Marine Biologist | Trainer
Fordította:
RED SEA PROJECT™