A mangrove, az egyik legfontosabb parti élőhely. Általában kisebb foltokban fordul elő, a dagálykor víz alá kerülő területeken. A tengeri ökoszisztéma egészségének megőrzésében meghatározó szerepet játszik, megszűri és megállítja a sivatagból és a wadiból érkező üledéket és tápanyagokat, valamint megakadályozza a tengeri fűvel borított aljzat, valamint a korallzátonyok eliszaposodását. Ezen kívül segít az olyan szennyező anyagok megsemmisítésében, mint a szennyvíz, peszticid-maradványok (növényvédőszer), és víz közelében lerakott hulladékból kioldódó mérgező toxinok.
Sokunknak a mangrove nem jelent többet, mint göcsörtös fákat, csípős rovarokat és fekete, büdös iszapos mocsarat. A való-ságban, ezekben a nyugodt holtágakban találnak védelmet és rejtekhelyet a fiatal halak a nagy ragadozók elöl. Ezek a területek a „halóvodák” és az ívásra legalkalmasabb helyek néhány halfajnak, mint pl.: tűhal, durbincs, márna, garnélák és rákok.
Egyiptomban a mangrove a fent leírt védett vizekben, puha aljzatú élőhelyeken található. A fákat általában védi a szárazföld, szigetek, vagy a dagálynál víz alá kerülő homokzátony, csakúgy, ahogy a sekély öblöket védik a part-menti korallzátonyok.
A Vörös-tengeri mangrove jellemzően a partszakasz déli részén fordul elő, mert ott nagyobb az árapály különbség, mint a középső területeken. Itt szélesebb a kontinentális talapzat, a védett területek, és van édesvíz. A fehér mangrove (Avicennia marina) a leggyakoribb mangroveféle, amit megtalálhatunk Hurghada északi részétől kezdve dél felé. Sűrűbb faállomány több szigeten is megtalálható, mint pl.: Abu Mingar, Qiusoum, Safaga, El Qusair, és Wadi el Gemal.
Ezek a mangrove telepek több madárfajnak is fontos fészekrakó helynek számítanak: füstös sirály, hamvas sólyom, halászsas. Ezen kívül jellemző még a barna szula, zátonykócsag, kanalas gém, pápaszemes sirály, lócsér és a fehérarcú csér.
A Vörös-tengeri mangrove csoportok relatív kevés tudományos figyelmet kaptak, pedig határozottan eltérnek a legtöbb mangrove-tól. Ezek euryhaline-metahaline (magas sótartalmat elviselő) növények, amelyek olyan vékony, sziklás, szemcsés táptalajon élnek, ahol nagy a sótartalom, és kevés az édesvíz. Ezzel a szemben a földön legelterjedtebb mangrove-telepek olyan helyeken találhatóak, ahol mély, iszapos, brakkvizes a táptalaj, jelentős édesvízi beáramlással. A Vörös-tenger a földrajzi határa a mangrove telepek növekedésének.
Author / Photos ©: Ahmed Fouad
Fordította: Dénes Ágnes