Az éj leple alatt a mélytengeri élőlények közössége -melyek akár több száz méter mélységben képesek hosszú időt eltölteni - most felfelé a part felé kezdenek vándorolni. Amint a tápanyagban gazdag élőlények megfelelő távolságba kerülnek, a fonódelfinek (spinner delfinek) akcióba lépnek és vadászni kezdenek. Felosztják maguk között a területet és kis csoportokban szétszóródnak a tengeren. Az echolokáció segítségével bevizsgálják a sötét területeket és jellegzetes sípoló hangjelzéseik kibocsátásával behívják egymást. A kollektív védelmezés megóvja a csoport tagjait a veszélytől.
A turisták szép számban érkeznek Egyiptomba, hogy delfineket és bálnákat láthassanak, de népszerűségük ellenére tudományos szempontból nem igazán ismertek ezek a fajok . Rendszeresen nyolc fajtájukkal találkozhatunk: Palackorrú delfinnel (Tursiops truncatus), Indiai-óceáni palackorrú delfinnel (Tursiops aduncus), Fonó delfinnel (Stenella longirostris), Pettyes delfinnel (Stenella attenuata), Fokföldi delfinnel (Dephinus capensis), Risso delfinnel (Grampus griseus), Keleti delfinnel (Sousa chinensis), Bryde-bálnával/Trópusi bálnával (Balaenoptera edeni). További fajok csak nagyon ritkán láthatóak. (Notarbartolo et.al. 2007).
Az elmúlt két évtizedben a Vörös-tenger környezete és élővilága számos emberi hatástól szenvedtek: az irracionális földhasználattól, a part menti fejlesztésektől, túlhalászástól, szennyezéstől, szemeteléstől.Ráadásul a Vörös-tenger a klímaváltozás miatt nagy veszélyben van. A tudományos kutatás hiánya miatt nem lehet megfelelően előre jelezni az emberi ténykedés tengeri élőlényekre gyakorolt hatását.
Az tény, hogy mind ökológiai, mind pedig gazdasági szempotból elismerik a Vörös-tenger természeti kincseinek értékét,azonban az erőforrások megőrzéséhez és fenntartható kezeléséhez megszerzendő tudás elsajátítása hosszú és lassú folyamat.
Az Egyiptomi Vörös-tenger Marsa Alamtól délre fekvő része, ahol a turizmus még gyerek cipőben jár - ritka példaként szolgál az érintetlen tengeri vadonban. Korábbi kutatások rámutatnak arra, hogy ez a nagyrészt érintetlen tengeri terület gyönyörű korallzátonyoknak, delfineknek, tengeri teheneknek, cápáknak, manta rájáknak és számos egyéb tengeri élőlény otthonául szolgál.
Az ismert fejlesztési programok alapján nagy valószínűséggel az Egyiptom déli partján elhúzódó területek a hagyományos turisztikai fejlesztések célját képezi a közeljövőben, Hurghada-hoz és Sham-El-Sheikh-hez hasonló tömeg turizmust terveznek, ami biztos, hogy értékes élőlények életterének csökkenéséhez esetleges eltűnéséhez vezethet.
Marsa Alam és a Vörös-tenger déli részének turizmusa gyorsan fejlődik, a part mentén számos új szálloda és üdülőhely épül. Marsa Alam a trópusi tengeri környezetével, lenyűgöző korallzátonyaival és a hozzá kapcsolódó állatvilágával vonzza a turistákat. Azonban ez az elnyúló partszakasz nem a legmegfelelőbb a delfinek megfigyelésére, viszont Sataya az egyik legvonzóbb terület.
A Fonó delfinek (Spinner Delfinek) rendkívül szociális élőlények, sokszor játszanak egymással. Gyakran más delfin fajtákkal is kapcsolatba lépnek. Gyakran használják az echolokációt és arról is ismertek, hogy többször érintik meg egymást, mint más delfinfajok. Nagyon intenzíven kötődnek egymáshoz. Láthatjuk őket pörögni, ugrálni, játszani és párosodni.
Az egyedek fényképes azonosításának segítségével beazonosíthatjuk a populáció szerkezetét és a csoport dinamikáját. Szinte kizárólag a hátsó uszonyukról és a környékről készülnek fényképek. A hátsó uszony alakját, bevágásait, rovátkáit, hegesedéseit és karcolásait használják az egyedek azonosításához és katalogizálásához. A hegesedést, karcolásokat különféle okok válthatják ki, például más fonó delfinek.
A fotó beazonositása által betekintést nyerhetünk egyes cetfélék élettörténeti jellemzőibe. Egyes cetfajok testén, farkuszonyán, hátuszonyán egyedi foltok találhatóak, melyek fő szerepet játszanak a beazonosításban. Az egyes cetféléket a róluk készült fénykép alapján lekövethetjük, hogy mikor és hol tartózkodtak útjuk során.
A nőstények 4-7 éves korukra állnak készen a párzásra, a hímek esetében ez 7-10 év. Rengeteg udvarlási technikát használnak. Nagyon játékosak és sokszor megérintik a kiszemelt nőstényt. Évente néhányszor előfordul, hogy a hormonszintjük megemelkedik és ekkor párosodnak.
A sikeres párosodást követő 10. hónapban jön világra az újszülött. Farokuszonnyal születnek és a delfin csoport nőstény tagjai folyamatosan védelmezik a kicsit is és az anyukát is. Két éven keresztül anyatejjel táplálkoznak, de 4-6 hónaposan már megismerkednek a szilárdabb táplálékkal is.
A nőstények csak három évente párzanak. A fiatal delfinek akár egész életükön keresztül a delfin csoporttal maradnak, és nagyon szoros kötődés alakul ki közöttük. Átlagosan húsz évet élhetnek a vadonban.
A Spinner delfinek sajnos veszélyeztetett élőlénynek minősülnek. Az egyik legnagyobb problémát a vízszennyezettség jelenti. Ez károsíthatja a bőrüket, és belső szerveik is károsodhatnak, ha vegyszereket, vagy műanyagot fogyasztanak.
"A kereskedelmi halászhálók használata a delfinek sérüléséhez vagy akár pusztulásához is vezethet. Úgy gondolom a turizmus az ami a legnagyobb kihívást jelenti a delfineknek. A hajók és sznorkelezők, akik rendszeresen látogatják a pihenőhelyüket többnyire barbárként viselkednek." Ahmed Fouad
A fonó delfinekre roppant kedvezőtlenül hatnak a környezetükben jelenlevő stresszforrások. A hajókból, tengeri fúrásokból, bányászatból származó zaj megzavarhatják az étkezési, párosodási szokásaikat és ugyanakkor károsíthatják a hallásukat is. Alvási szokásuk is megzavarodhat. Továbbra is jelentős erőfeszítések történnek az ilyesféle tevékenységek visszaszorítására, vagy megakadályozására. Mégis egyelőre nehéz egyensúlyba hozni az emberi fejlődést a delfinek igényeivel. Azonban természetvédelem nélkül a fonó delfinek száma rohamosan csökkeni fog.
Author: Ahmed Fouad Pictures: © Ahmed Fouad - HEPCA2013
Fordította: Orsi Marton
Comentarios